"A zene, a tánc, a mozgás, a sport, életem meghatározó, fontos részei. Egy tetszetős dallam hallatán elindul bennem valami, ami mozgásra késztet, akkor érzem úgy, hogy igazán élek, mikor önfeledten táncolhatok."

 

A lelkesedés már egészen fiatal koromban kezdődött. Jazz-balettre jártam, a Cholnoky Mozgásművészeti Stúdióba, mely dr. Kiszelyné Czibik Tünde vezetésével még ma is működik. Az egyesület tagjaként számos fellépésen és külföldi versenyen vehettem részt. 

 

Mikor már a felnőtt csoportban is elég régóta táncoltam, elhatároztam, valami újat, más stílust szeretnék tanulni. Ekkor döntöttem a latin táncok mellett. 

 

A Forgács Anita által vezetett Golding TSE tagjaként elsajátítottam a standard és latin-amerikai táncok döntő többségét.

Egész évben számos rendezvényen vettünk részt, nyaranta rendszeresen léptünk fel Balaton-parti éttermekben. Akkoriban nagy hatással volt rám Anita táncpartnere, Szűcs Simon, aki lelkesedésével igazán megértette velem a „tánc, mint életérzés” fogalom jelentőségét. 

2010-ben nagy örömmel és hálával fogadtam a felkérést, mikor akkori táncpartneremmel együtt Bottropba utazhattunk (Németországba, Veszprém testvérvárosába) hazánk képviseletében a „Verstehst Du mich?” című nemzetközi táncfesztiválra. Az esemény alkalmából egy saját koreográfiát állítottunk össze Szabó Sándor néptáncosaival, valamint a Hemo Winner és a Cholnoky Mozgásművészeti Stúdió két-két tagjával együtt. A feladat kihívás volt, hiszen népzenére bontakoztak ki a különböző stílusok. Az eredményt kiemelt dicsérettel jutalmazták, a részvétel életre szóló élménnyé vált.

 

 

Egyetemi tanulmányaim mellett továbbra is táncoltam Valcz Szabolcs egyesületében.

2011-ben eljutottam életem első társastáncversenyére Bécsbe. 

 

A tanulás és egyéb elfoglaltságok miatt azonban nem tudtam a versenytáncot tovább aktívan folytatni, éppen ezért nagyon örültem a Gyöngyhalász Latin Zenekar felkérésének. Így a tánc és a zene ismét mindennapjaim aktív részévé vált, új kihívásokat tartogat számomra a közös munka.

 

A tánc mellett a zene, a különféle szereplések, a színház világa is mindig közel állt hozzám. 

Sajnos, csak rövid ideig jártam a Csermák Antal Zeneiskolába, majd később két évig voltam az Erdélyi Ágnes vezetette énekkar tagja. Középiskolai éveim alatt a Pannon Várszínház két darabjában is szerepelhettem. Sokat köszönhetek a társulatnak mind az ének, mind a színpadi mozgásom fejlődése tekintetében.

 

Szeretem a kihívásokat, és ha az élet mozgalmas körülöttem. Úgy gondolom, véletlenek nincsenek, mindig adódik lehetőség arra, amit igazán szeretnénk. A választás már csak rajtunk múlik, hogy megragadjuk-e őket.