Kolumbia
KOLUMBIA

A különböző régiók, etnikai csoportok között a kommunikáció nem volt mindig gördülékeny, ezért viszonylag tisztán megőrizték, és tovább is fejlesztették saját zenei örökségüket. Az északi, tengerparti területeit zenei értelemben is a karibi-térséghez soroljuk. Ezt a régiót túlnyomórészt afrikai származású feketék, vagy feketékkel keveredett rasszok lakják. A déli, andoki, egykori inka régióban főleg meszticek élnek. Ez erőteljesen tükröződik a zenében is. A Csendes-Óceán partvidékén szintén a feketék dominálnak, zenéjüket kevesebb idegen hatás érte. Az amazonasi régió végtelen dzsungel, elszortan néhány bennszülött csoport lakja, zenéjük primitív. Mára a nagyobb városokban, ahol a fent említett négy régió képviselői találkoznak, valóságos kulturális olvasztótégely.

A nyugat-afrikai Guineából került át Kolumbiába a cumbé rituális tánc, ill. zene. A Karib-tenger partvidékén található Santa Marta tartományból terjedt szét, s az idők során kialakult belőle a cumbia, ami ma Kolumbia első számú ritmusa, tánca.

A cumbia egyszerű, tiszta harmóniavilágú, vidám zene, ami területenként változik, mégis van néhány jellegzetes hangszer, ami nélkülözhetetlen a műfajban. A vallenato (gombos billentyűzetű tangóharmonika), ami Európából került be az országba, és honosodott meg.
Fúvós hangszerek:
Tipikus indián hangszer a flauto de millo (nádból készült klarinétszerű hangszer), ahhoz hasonló hangzást ad a Guatemalából bekerült chirimía, töröksípra emlékeztető hangszer. Szintén jellegzetes kolumbiai hangszer a hosszú gaita, a süvítő, ugyanakkor mély hangú görbe furulya, amely készülhet fából, de csontból is. A guache – furulya. A yurupari nevezetű furulyát az amazonaszi régióban használják, szent hangszernek tekintik a bennszülöttek.
Az alábbi képeken balról sorrendben a következő furulyák láthatóak:
flauto de millo, chirimía, gaita (fából), gaita (csontból) és a yurupari.
flauto de millo, chirimía, gaita (fából), gaita (csontból) és a yurupari.





Pengetős hangszerek:
Természetesen, mint az összes latin-amerikai országban, Kolumbiában is használják a spanyolgitárt. A gitárról bővebben olvashatsz honlapunk Spanyolország oldalán.
A képeken balra tiple, jobbra bandola látható.


Tiple colombiana: 12 húros hangszer (hangolása EEE-BBB-gGg-dDd)
Bandola mandolin-szerű pengetős hangszer, használatos még Mexikóban és Venezuelában is. (hangolása kettős húrozással: G-D-A-H-Fisz)
Kolumbia Venezuelával határos részén használják még a cuatrót (ami egy négy húros gitárszerű hangszer), s melyről bővebben honlapunk Venezuela oldalán olvashatsz.
Hárfa az 1600-as években került be az új világba. Először Paraguayban honosodott meg, s csak aztán került Kolumbiába és Venezuelába. Használatos Kolumbia északi sík területein. Los llanos-nak hívják a sík vidéken élő embereket. Ebből következően az ott használatos 32 húros hárfának arpa llanera a neve.
Jellemző kolumbiai dobok:

tambora, tamburo allegro, caja, kis méretű bombo, zambomba, batata, cununo...
Batata: nagy méretű dob.
Zambomba: balra, a képen látható
Egyéb ritmushangszerek:
Campanello: kolomp
Guacharaca a nádból készült güiro.
A képeken balra látható a guacharaca, középen a cabasa, jobbra a caja.



Cabasa, chequere, gourds (lopótök) többféle néven ismert afrikai eredetű ritmushangszer. (középső képen látható) Általában egy kiszáradt tököt vonnak be zsinegből szőtt hálóval, melyre száraz magokat, vagy bogyókat fűznek fel. A magvak a tökkel súrlódva szitáló hangot adnak.
A Csendes-Óceán partvidékén dominálnak az ütőshangszerek. Marimba, (xilofon őse) cununos (macho, hembra), dobok, guasa... Mivel a marimba Guatemalában jellemzőbb hangszer, honlapunk Guatemala oldalán részletezem.

Kolumbia meghatározó ritmusai:
cumbia, (bambuco, Andokból) pasillo, vallenato, paseo, chandé mapalá, puya, porro ritmus a cumbia gyermeke, dobokkal és tapssal alátámasztott vokális ének volt, paseo, bullerengue, melyek afro eredetűek.
Búzás Csaba zenekarvezető
Kolumbia földrajzi elhelyezkedése:


A latin zene az egész életünket áthatja. Gyöngyhalász latin zenekar





