Slide 1Slide 2Slide 3Slide 4Slide 5Slide 6

PARAGUAY ZENÉJÉRŐL:

Paraguay folyó
 
 
Paraguay nevét legnagyobb folyójáról kapta. Az indián eredetű név jelentése: "papagájok vize". A lakosság rendkívül homogén, 94%-a mesztic (indián-fehér keverék). A meszticek külsőleg a fehérekhez hasonlítanak. Az őslakos guarani indiánok aránya mára mindössze 3%-ra (kb. 30.000 fő) zsugorodott.
 
A spanyolok érkezése előtt az őslakók különböző törzsekben éltek, gazdálkodtak, halásztak, gyűjtögettek és voltak, akik harccal foglalkoztak. A guarani indiánok mellett számos nyelv, kultúra maradt fenn az ország különböző régióiban. (zamuco, moro, chamakoko ayoreo, maskoy, angaité, guana sanapaná, matako a choroti, chulupí mak'a, guaykurú, toba, tupi-guarani, mby'a, chiripá, guarayo, tapieté…)
 
 
Paraguayba került klasszikus hangszerek:
 
A 17-18 században Paraguay területére érkező Jezsuita hittérítők meglepően tapasztalták, hogy az ott élő guarani indiánoknak milyen nagy érzéke van a zenéhez. Mint más latin-amerikai országokban, a mai Paraguay területén is jellemző volt a népi fúvós hangszerek, nádfuvola és dobok, csörgők használata. A hittérítők közreműködésével kerültek be az európai klasszikus hangszerek, többek között a hárfa, melyet az egyházi zenéhez használtak. Meg kell jegyezni, hogy az összes többi latin-amerikai országba, ahol még beépült a népzenébe (Mexikó, Venezuela, Peru, Argentína) csak később került be. 
 
 
Paraguayi hárfák diatonikus hangolással 32-től 42 húrosig megtalálhatók. Példaként az egyik legismertebb hárfára írt folklór zenét a "Pájaro Campana" emelném ki, amely egész Latin-Amerikában ismert és közkedvelt.
 
Az európai zenei műfajok a mai paraguayi zenére gyakorolt hatása vitathatatlan. Annak, hogy a guarani emberek a zeneművek komponálásában nem túl termékenyek, nagy szerepe van abban, hogy más, idegen zenei műfajok teret tudtak nyerni a térségben. 

Paraguay

 
 
A spanyol gitár szintén teret nyert Paraguayban, de korábban volt egy negatív felhangja, mivel sokáig a konkvisztádorok jelképe volt. A gitárról bővebben olvashatsz honlapunk Spanyolország oldalán. 
 
 
 
 
 
 
Paraguay jellegzetes ritmusai, zenei műfajai: 
 
A paraguayi zenék általános jellemzője a 3/4-es és a 6/8-os ritmusok dominanciája. Több más országban is ritmus a saját ízlésük szerint alakították át. Ezek közül a legjellemzőbbek a canción paraguaya, vagy  purahei, melyek a polkának a paraguayi másolatai, mivel ezeknek a zenéknek a tempójuk lassabb, jobban ki tudják fejezni a különböző érzelmeket. A guarania lassú tempójú, nosztalgikus zenei műfaj. Paraguayban szintén népszerű műfaj a vals, ami különböző formákban ugyan, de a legtöbb latin-amerikai országban megtalálható. PolcaA polca (magyar jelentése: pöttyös) gazdag zenei és ritmikai világú, gyors ütemű, sokszor énekelt zenei műfaj, ritmus, amelyre virtuóz tánclépések illenek. A bal oldalt látható képen polkát táncolnak. Ez a ritmus valószínűleg Lengyelországból került a térségbe, majd nagy átalakuláson esett át. A polca olyan tánc, ami kielégíti a táncosok mozgásigényeit. A polcának több változata is ismert, mint például a polca galopadas, vagy a chamamé. A galopa a polcának egy ritmikusabb változata, amely a hozzá való táncról kapta a nevét, ami a galoppozásra emlékeztette a nézőit. A chamamé egy guarani eredetű szó, ami annyit jelent: „vagyok, mint a lelkem az esőben”. Egyes feltételezések szerint a polca csak azért kapta a chamamé nevet, hogy ne tűnjön úgy, hogy Paraguay egyik legjellegzetesebb zenei műfaját úgy importálta az országba. A polca egy másik változata a polca canción, amely legtöbbször énekelt dal, mint például a Ñanderogami, Felicidades, Colorado… Meg kell említeni a polcának egy szatírikus változatát is, a compuesto-t, ami elbeszélő formában mesél el sokszor vicces történeteket. A következő zenei műfajok: guyra campana; pajaro campana; tren lechero egy paraguayi madár hangját utánozó zenék, melyeket jellemzően hárfán, ill. fúvós hangszereken játszanak.
 
Paraguay
Korsós táncA paraguayi emberek a zenén és táncon keresztül tartják a kapcsolatot a őseikkel, örökítik tovább generációkon keresztül a folklórt. Táncaik gazdag mozgáselemek tarkítják. Bizonyos női táncokban – a magyar üveges táncokhoz hasonlóan – a hölgyek üvegeket egyensúlyoznak a fejükön (danza de la botella). Mivel sok ¾-es ritmus, előfordulnak, erősen a keringőre emlékeztető táncok: “El Chopí”, “Santa Fe”, “Taguató”, “Golondrina, Solito… 
A táncoknak sokszor madárneveket adnak, mint például a chopí (fekete színű, rigószerű madár, élőhelye Brazília keleti partvidéke, Paraguay, Uruguay), palomita (galamb), golondrina (fecske), mainumby, picaflor (pinty), colibrí és taguató (országúti sólyom), gavilán (sólyom)…
 
Indián eredetű fúvós hangszerek:
 
Mimby chue: Silbatos esféricos
 
Mimby tarará: trombita alakú fúvós hangszer, amelyet készíthetnek állati csontokból vagy szarvakból…
 
Mimby’i: kicsi méretű nádfuvola
 
Turú: kb. 35cm hosszúságú nádfuvola
 
Mimby guasu: Hosszú nádfuvola
 
Serere: Fából készült kis méretű primitív furulya, amelyre csak két lyukat tesznek. Inkább vadászat során használatos.
 
Nasere: Ötlyukú fából készült furulya, melynek éles, magas hangja van, vadászat során is használják.
 
Indián eredetű csörgő hangszerek:
 
A legtöbb kézi ritmushangszer természetes anyagokból készül (tök héj, nád, csontok, fogak, állati páncélok, paták, botok…) Ezek a ritmushangszerek egyben a különböző szertatások eszközei is az őslakó sámánok körében. Csuklóra és lábra szerelhető ritmushangszerekkel tartják távol a rossz-szellemeket.  
 
Sonaja: teknősbéka páncéljából vagy szarvas patájából készült ritmushangszer.
 
Bastones de ritmo: Hosszú (kb. 2m) bambusz rúdak, oszlopok, a nádcsőbe apró kavicsokat tesznek és a két végét lezárják. Ezt a hangszert kizárólag női zenészek használják. 
 
Arco de boca: Szájba vehető kicsi hangszer.
 
Dobok és ritmushangszerek: 
agua de tambor
 
Tambor de agua: vízdob. Egy nagyméretű, félbevágott tök alsó részébe vizet töltenek, majd ráhelyeznek egy kisebb méretű, szintén tökből készült tányér formájú tökszeletet úgy, hogy az alatta rekedt levegő a hangot felerősítse. A dobos letérdel a hangszer elé és két rövid pálcával szólaltatja meg a dobot. A szertartásokon dobolással kérik isteneiket, hogy legyen bő termés, illetve a törzsi harcok, számukra pozitív kimenetelűek legyenek.  
 
 
 
 
 
Berimbau: Íjszerű hangszer, amelyre egy tök héja van szerelve. A berimbaunak csak háttér szerepe van a paraguayi zenében, a dobokat, ill. egyéb ritmushangszereket egészíti ki.

Mivel a használata Brazíliában jellemzőbb, ezért honlapunk Brazília oldalán találsz bővebb információkat.  
 
 
                                                                                       
 
 
 
 
                                   Búzás Csaba, zenekarvezető
 
A latin zene az egész életünket áthatja. Gyöngyhalász latin zenekar
Paraguay