Slide 1Slide 2Slide 3Slide 4Slide 5Slide 6

KUBA ZENÉJÉRŐL:

A lakosság és a zene összefüggése:

Talán sokan egyetértenek velem abban, hogy Kubában, valahol a szocializmus beköszönténél megállt az élet. Ez az ország gazdasága szempontjából nem túl szerencsés, de különösen kedvezően hatott a kulturális globalizáció féken tartására.

Talán így jobban fennmaradhatott az autentikus kubai zene, ha egyáltalán nevezhetjük így, hiszen a sziget őslakó indián törzseit (szibone, taino, szubtaino) a spanyolok csaknem teljesen kiirtották. A maradék csekély számú őslakó keveredett a spanyolokkal, illetve a cukornád és kávé termesztésére Nyugat-Afrikából odahurcolt feketékkel. Mivel a spanyolok is keveredtek a négerekkel, így ma igen nagyarányú, 70%-os a mulattok aránya. Ha hozzávesszük a 17% fekete lakosság számát, kitűnik, hogy miért meghatározó az ország zenéjében az afrikai hatás. 

 

 

 

 

 

 

A ’90-es évek végén egy amerikai rendező kezdeményezésére összeállt a Buena Vista Social Club. Idős, briliáns zenészek jöttek össze, hogy felidézzék az egykori kubai zenét. A Buena Vista Social Club a 90-es évek egyik legnagyobb felismerése, a világzenei őrület megkoronázása, világszerte több millió rajongót számláló zenei egyesülés.


A film szerint, Ibrahim Ferrer cipőpucolásból él, aki az 50-es és 60-as évek után kényszerült a suvickolásba, nevetségesen alacsony bérért cserébe. Addig viszont az akkoriban Las Vegas helyett még a kubai szigetre sereglő vigadozni vágyókat olyan zenekarok tagjaként szórakoztatta, mint az Orquesta de Chepin, Pacho Alonso vagy Benny Moré együttese, akit egy számban meg is említ.

A zongorista Ruben Gonzalez balett-termi korrepetitorságáról szintén hallhattunk és arról, hogy nem volt otthon zongorája, a konyhaasztalra festett billentyűkön gyakorolt. Mégsem ez teszi szimpatikussá az idős bácsikat, hanem ahogyan eléneklik és előadják a dalokat.
Ezek az emberek újra kezdték életüket... De a mindennapi koncertezés a világ más-más pontján nagyon megterhelő lehetett. Először Compay Segundo, két évre rá Ruben Gonzales, majd Ibrahim Ferrer halálhírét hallottuk a rádióban. Karakteres egyéniségek voltak, akiket velünk együtt az egész világ megsiratott. 

 

Szerencsére még vannak nagy nevek, akik reflektorfénybe kerültek, és tovább éltetik az afro-kubai zene hagyományait. Többek közt Omara Portuondo, Grammy díjas énekesnő.
 

 

 

Szintén fontos megemlíteni Gloria Estefan nevét, aki Kubában (Havana ’1957) született, de 2 éves volt, amikor a családja az USÁ-ba költözött. Gyermekkorában sokat gitározott és énekelt, tehetsége hamar kiderült. Az első spanyol nyelvű albumáért a (Mi tierra ’93) Grammy-díjat kapott, majd az utána következőkért (Abriendo puerta ’96; Alma Caribeña 2000) szintén kapott egy-egy Grammy-díjat. Kubában 1998-ban, 41 éves korában énekelt először. Sok latin zene kedvelő él a világon, aki Gloria Estefannak köszönheti a latin zenéhez való kötődését.

Kubai zenei stílusok, ritmusok jellemzői:

Son:
 
Kubában a son számít a legfőbb ritmusnak. Sokan összekeverik a salsával, de arról, majd később. 
A son afrikai eredetű zene az 1800-as években terjedt szét Oriente városból. Ma régionként más-más változatban találjuk meg. A son montuno-t az ország északnyugati Sierra Maestra vidékéről való, ami megfelel a mai városi zenének. A sonok általános jellegzetessége, hogy a dalok vége felé egy sor refrént ismételnek az énekesek több szólamban és arra a szólista énekelve válaszol. Ezt már a felfokozódott hangulatú zene inspirálja, s egészen az extázisig fokozódik. Ez a bizonyos válasz mind dallamban, mind szövegében improvizáció. Nagy gyakorlat és tehetség szükséges ahhoz, hogy valaki ezt jól csinálja. A műfaj képviselőjét sonerónak nevezik.

Salsa:

Leginkább a son-ra épül a salsa is. A salsa szó jelentése: öntet. Ez a bizonyos „öntet” az alapzenére öntött, jól megkomponált zenei kiegészítés, néhány rézfúvós és latin ütős segédletével, ami egy jellegzetes hangzásvilágot eredményez, és szívesen alkalmazzák az egész karibi térségben. Ezt a műfajt képtelenség kis létszámú zenekarral játszani.

 

Guajira:

 Guajira, Kuba keleti részén, inkább a vidékiek stílusa a nosztalgikus lírai zenei műfaj, ami talán a chachacha egyik elődje lehetett az 1800- évekből, hiszen megtévesztően hasonló a lüktetése.
A guajiranál még muszáj megemlíteni az egyik leghíresebb dalt, a Guantanamera-t. A guajira guantanamera annyit jelent, guantanamói parasztlány. A dal szerzője Joseító Fernández, aki világ életében hófehér elegáns ruhában és sárga színű szalmakalapban járt, szájában az elmaradhatatlan szivarral, bevallotta, hogy életében nem járt Guantanamóban, csupán azért választotta annak idején (1929) ezt a várost a refrénhez, hogy kijöjjön a nyolc szótag. Egy kubai TV csatornán 16 éven keresztül minden áldott nap a guantanamera dallamára mesélték el a bűnügyi eseményeket, hogy mik történtek az országban, világban. A kubai forradalom után egy amerikai munkadal-énekes, Pete Seeger beleszeretett a dalba és ő tette világhírűvéé José Martí szövegével, mivel ezt tanították meg neki.    

Chachacha:

A chachacha, ami a sztenderd latin táncok fő szegmense, állítólag Enrique Jorrin habanai zenész 1953-ban a túl gyorsan játszott mambo-ból alkotta meg. A chachacha-t kezdetben leginkább a charanga zenekarok játszották.

Charanga:

A charanga zenekarok korábban a felsőbb osztályoknak kialakított tánczenét játszották. Sajátságos hangszerelés miatt könnyű felismerni. A nagybőgő, timbales, güiro adta zenei alapra 2-4 hegedű és egy virtuóz fuvola játéka épül. Az 1900-as évektől bekerült a konga is a charanga zenekarokba. A charanga egyik erőteljes, ütemes tánca, zenéje a pachanga.

Danzón:

Egy a charanga zenekarok által játszott ritmus, társastánc a danzón, ami a 17-18. században került Kubába Franciaországból. Szinkópát nyomatékosítja a timbales és a güiro. A danzón néha átmegy chachacha-ba.

Habanera:

A habanera egyetlen dalból alakult ki 1860-ban. A leghíresebb habanera a La Paloma című dal, melyet magyarra is lefordítottak.

 Bolero:
A bolero igazi szentimentális zene. Nem azonos a spanyol 3/4-es ritmussal. A bolero az 1900-as években alakult ki Kubában. Lassú 4/4-es tempójú, érzelgő, nosztalgikus hangulatú zene, ami legtöbbször az imádott nő utáni sóvárgást fejezi ki. A bolero énekesek egyik legnagyobb alakja Pablo Milanés, aki ízleses zenei kísérettel énekli el a szebbnél szebb szerelmes dalokat.

 

 

Rumba:

A bolerohoz hasonló lüktetésű a ritmus kubai rumba, melynek táncát hatodiknak, felvették a latin standard táncok közé. Meg kell jegyezni, hogy semmi köze a spanyol rumbához. A guaguancó és a yambú is a kubai rumbák egy-egy fajtája.

 

 

 

 

Mambo:

Szintén könnyű összekeverni a mambo ritmust, ami az 1940-es években jelent meg. Ugyanez a neve a zene alatt járt táncnak is. Néha így nevezik a dal ismétlődő részeit is, egy bizonyos énekformát, aminek egy másik elnevezése a montuno, ami a salsa hívó és válaszoló szekciója is. Ezeknek a megismételt figuráknak variációit guajeo-nak hívják. Azt gondolom, hogy a mambóra kézenfekvő példa, ha a Mambo Kings című nagysikerű film, Bella Maria de mi alma című dalát megemlítem.

Trova:

A trova szerelemtől epedő, gitárral kísért zene. Ennek csupán forradalmi, politikai változata a nueva nova.

Guaracha:

A guaracha, az 1800-as években kifejlesztett afro-kubai tánc, zene, ritmus.

 

Manisero:

A manisero az utcai árusok a pregón-ok és zenészek által az 1920-as években Spanyolországból behozott híres tánca.
 
 

Songo:

A songo egy újabb műfaj. Észak-amerikai hatás eredménye, hogy elektromos gitár, szintetizátor, ill. elektromos orgona került a hagyományos kubai zenébe, s ezt az újszerű hangzásvilágot jazzes jelleggel ötvözték. Az 1970–es évektől használják, mára idegen elemekkel van tarkítva.

Pilon:

A pilon a rumba és a songo keveréke, kiegészülve a timbales fokozottabb közreműködésével..
 
Timba:

A timba kortárs kubai tánc, melyben ötvözik a rumba elemeit a funk és a rap műfajaival.

timba

 

 

 

 

 

 

 

 

Mozambique:

Mozambique egy hibrid ritmus valahol a Conga és a Comparsa között.

Columbia:

6/8-os rumba stílus, spanyol és afrikai kifejezési formák kombinációja.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KUBÁBAN HASZNÁLT HANGSZEREK:

A Kubában használatos hangszereket szinte az egész Karib szigetvilágban megtaláljuk.

Tres: Jellegzetes gitárszerű húros hangszer, amely a húrok számáról kapta a nevét: három. De ez nem teljesen igaz, hiszen kettős húrozással van ellátva, így jobban illene rá, hogy seis.

Cuatro: a szó jelentése négy, ami valaha a húrok számára utalt, de Kubában dupla húrozást kapott. Az eredeti négyhúros cuatro-t Venezuelában nemzeti hangszernek tekintik.

Az ország népzenéjében szerepet kapnak további spanyol származású pengetősök, mint a laúd, (12 húros lant), a bandurria, ami szintén lantszerű pengetős hangszer (hangolása kettős húrozással Gisz-Cisz-Fisz-H-E-A),

A fotókon balról haladva tres, cuatro, laúd, bandurria latható.

TresCuatro de Cubalaudbandurria

Természetesen, mint az összes latin-amerikai országban, Kubában is használják a spanyolgitárt. A gitárról bővebben olvashatsz honlapunk Spanyolország oldalán.

marímbulazanzaFenti képeken balra a kubai marímbula, jobbra a tanzániai zanza látható.

Marímbula Afrikából származó basszus hangszer. Az általában cédrusból készülő fadoboz oldalára különböző hosszúságú fémlapokat (13 db.) erősítenek. A dobozra ülve a marímbula játékos rezgésbe hozza a fémlapokat, azok átadják a rezgést a doboznak, ami felerősíti a hangot. A hangszer az afrikai Szahara déli részéről származik. Elődjei a mbira, kalimba, likembe, ill. zanza neveken ismert afrikai kézi hangszerek. Manapság a marímbulát nagybőgővel, basszusgitárral helyettesítik.

A ritmushangszereket tekintve Kuba a latinzene kánaánja.

cabasaShekere

 

Cabasa, chequere, gourds (lopótök) többféle néven ismert afrikai eredetű ritmushangszer. Általában egy kiszáradt tököt vonnak be, zsinegből szőtt hálóval, melyre száraz magokat, vagy bogyókat fűznek fel. A magvak a tökkel súrlódva szitáló hangot adnak.

A fotókon balra a cabasa, jobbra a chequere látható.

 

Abakua 4/4-es nigériai eredetű ritmus, mely 1835-ben ért partot Habana kikötőjében. Az abakua dobbal együtt számos vallási rítus, tánc, dallam is átkerült Kubába.  

 
Arará: dobféleség, ugyanakkor rituális tánc, melyet arará-val játszanak, a nyugat-afrikai Benin öröksége. A junga hívószavára megkezdődik a zene. Ezt alátámasztja két junguede és a juncito dob, majd a jun nevezetű is csatlakozik. Utólagos kiegészítő egy kapának a pengéje, ami kolompszerű csengő hangot ad.

Bembé: Népszerű afro-kubai 6/8-os ritmus. Yorubából származik, a mai Nigéria területéről. A bembes szóból származik, amely olyan vallási gyülekezés, amelyen a bembé dobot használják, énekelnek és táncolnak.
 
Djembe vagy jimbe a nyugat-afrikai Mali és Guineából származó dob.

Az alábbi képeken balra az abakua, középen az arará, jobbra a djembe látható.

abakuaararádjembe
Congo: A nyugat-afrikai Kongóból nagy számban kerültek be rabszolgák Kubába. Ma is etnikai kisebbségnek számít, az onnan származó Mayombe nép. A Mayombék zenéje a congo, amely régen egy természetimádó rituális beavatási szertartás volt. A közös éneket három ritmushangszer kíséri, a gnoma dob, huataca, vagyis kapa penge és egy csörgőhangszer a knembi.
 
Bata egy dupla dob, egyben a dobbal játszott zene elnevezése is. A nigériai Yorubaland-ból származik. Az 1950-től terjedt szét Kubában. Santería szertartáson használják ezt a dupla dobot. Elsődleges feladata, hogy a vallási szertartásaikon hívják isteneiket.

batábatá

conga

A kongát meg lehetne említeni szinte bármelyik latin-amerikai országnál, de mégis Kubához kötődik talán a legjobban: A konga afrikai gyökerű kézi ütőhangszer, mely a Karib térségben és Közép-Amerikában egyaránt elterjedt. E térségen belül Kubában és Puerto Ricóban érte el fejlődésének csúcspontját. A konga kettő, vagy három tagból áll. A legkisebb méretű a quinto, ezt követi a tumbadora. A kongán alap ritmusnak számít a tumbao.

 

A conga ugyanakkor egy afrikai eredetű csoporttánc neve is, melyet a karneválok idején táncolnak.

bongo

 

Bongo: Kuba keleti részén kifejlesztett, afrikai származású kettős dob. A bongón játszott, jellegzetes alapritmust martillo-nak nevezik.

 

 

timbales

Timbales két tagból álló, ránézésre pergődobszerű hangszer. A szó jelentése pocakosok, ami a timbales elődjére, az üstdobra vonatkozott. A dob hangja eltér a pergődobétól, nincs rajta alsó bőr, ennélfogva a rezgés szolgáló fémspirál is hiányzik. A timbales-nek díszítő szerepe van, általában bevezeti, vagy lezár egy zenei mondatot, vagy egy dalsort. A timbales oldalán ütik a cáscara-t, ami a kevéssé dinamikus, lágyabb részeknél „szőnyeg” , aláfestő szerepet tölt be. A cáscara szó azt jelenti kagyló, de egyben a ritmus neve is, mely főleg a salsa-ban fordul elő. Ennél a hangszernél meg kell említeni Tito Puente nevét, aki karakán egyéniségével népszerűsítette a timbales-t.  

A timbales-hez hasonló, üstdobszerű hangszer a paila, ami szintén két tagból áll.

Campana, a kolomp, amely hozza a keretnek számító clave alapritmust, ami a refrénben leegyszerűsödik.

maracasmaracas

Maracas a rumbatök nevet logikusan abból kapta, hogy állandó kellékévé vált a rumba zenéjének, ugyanakkor tökből készült. Ennek egy modern változata a shaker, vagy más néven tubo, ami fémből készül.

Güiro: Hagyományosan tökből kialakított ritmushangszer, amit Brazíliában reco-reco-nak, Kolumbiában egy vékonyabb, nádból készült változatát guacharaca-nak, fémből készült változatát pedig güira-nak nevezik.

yuca

 

 

Yuka: Kongói eredetű, a yuka pálma törzséből készült hosszúkás alakú dob, amit a dobos álló helyzetben a talajra támasztva, kb. 45 fokos szögben a lába közé véve játszik. Egyik kézben néha vastag dobverőt használ, amellyel az oldalát üti.

 

 

 

 


 
                                                                                                        Búzás Csaba, zenekarvezető

A latin zene az egész életünket áthatja. Gyöngyhalász latin zenekar

Kuba fölrajzi elhelyezkedése