Slide 1Slide 2Slide 3Slide 4Slide 5Slide 6

GUATEMALA ZENÉJÉRŐL:

 
A lakosság és a zene kapcsolata:
 
Guatemala lakói felerészt bennszülött indiánokból, s talán egy kicsit nagyobb arányban meszticekből áll. Ezért különösen érdekes számunkra, hogy a fekete rabszolgák leszármazottjai bár már nem lakják a trópusi területet, de egy csodálatos afrikai eredetű hangszert, a marimbulát mégis maguk után hagyták.
 
Guatemala utcakép
Ha valódi guatemalai dallamok után akarunk kutatni, bizonytalan talajon találjuk magunkat. Régi iratokból, feljegyzésekből, festményekből, régészeti leletekből tudhatjuk, hogy az őslakó indiánok különböző sípokat, furulyákat és kürtöket ismertek, melyek nagyobbrészt égetett agyagból készültek, de ezenkívül kagylókból összeállított fúvós hangszereket és sokféle ütős hangszert, dobokat használtak.
Guatemala archív fotó
Guatemalai dob
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A tök héja már akkor is előfordult alapanyagként dobok és csörgő hangszerek készítésére csakúgy, mint a teknősbéka páncélja. Ezekből a régi zenékből egy-egy elszigetelt indián törzs (pl.: lakandon indiánok) megőriztek valamicskét, de mindebből képtelenség határozott képet alkotni az eredeti guatemalai zenéről. Egy anekdota szerint a régi indiánok a madárdalokból vették (elsősorban a cenzonte madár énekéből) a zenéjükhöz a hangközöket és a skáláikat. A mai Guatemalában játszott zene más latin-amerikai (első sorban mexikói) országokból importált zenékből áll.
 
Marimba:
 
marimba
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A marimba népi-hangszer. Az Afrikából marimbula névvel bekerült hangszer sokféle, már Guatemalában továbbfejlesztett változatban fordul elő, az egyszerű, házi készítésű nyakba akasztható marimbától, az óriási méretű, fényezett mahagóni fából készült négyszemélyes drága marimbáig. Kijelenthetjük, hogy a marimba Guatemala nemzeti hangszere, de hozzá kell tenni, hogy már Afrikában is - Burkina Fasótól, Dél-Afrikáig - számos változatban ismert és akkor még nem is említettük Guineát és Óceániát, ahol szintén népi hangszer.  
A marimba külső megjelenésének meghatározó jelleget ad, az egyre hosszabbodó függőleges helyzetben felszerelt hosszúkás alakú tökhéjakból álló sor, amely felerősíti a rezonáló falapok hangját. A tökhéj végére, ami a fotókon ugyan nem látható, apró membránok (hagymahéj) vannak erősítve, s ettől a hangszernek különös zümmögő hangszínt kölcsönöz. A marimba játékos ütőkalapácsokkal szólaltatja meg a hangszert, amely nádpálcára szúrt kemény, nyers gumidarabból áll. 
A marimbából kifejlesztett hangszerek modern változatai a xilofon, a litofon és a metallofon, melyek közkedvelt egzotikumok például a jazz műfajban.
 
A guatemalai táncról: 
A régi Guatemalában a tánc szent dolog volt – táncoltak az isteneik dicsőségére, táncoltak mágikus okokból, tánccal biztosították a sikert a csata, a vadászat, az aratás előtt. Ugyancsak tánccal ünnepelték a sikeres törzsi vállalkozásokat. Elsősorban a férfiak táncoltak. Férfiak, nők nélkül. A nők tánca ritka elem volt, és az is nélkülözött minden erotikus jelleget, ugyan fennmaradtak olyan táncok, amelyekkel a termékenységért fohászkodtak. A világi táncokat a jómódú spanyolok és a fekete rabszolgáik hozták be.  
voladorvolador

Régebbi utazók többször leírtak egy volador nevű különös akrobatikus táncot, (fenti képeken látható) melyet Totóban és Chichiben láttak. Ezt ma már nem adják elő, de Mexikóban egy változata még él. A volador az ősi tavaszi ünnepségek maradványa, és a kereszténység felvétele óta rendszerint úrnapján adják elő. Ősi jelentésében azt ábrázolta, hogy az istenek leszállnak az égből megtermékenyíteni a földet. 
 
 
                                                                         Búzás Csaba, zenekarvezető
 
A latin zene az egész életünket áthatja. Gyöngyhalász latin zenekar
Guatemala