Slide 1Slide 2Slide 3Slide 4Slide 5Slide 6

ECUADOR ZENÉJÉRŐL:

A lakosság és a zene összefüggése:

Ecuador nevének jelentése spanyolul „egyenlítő”, mivel pont az egyenlítő keresztezi. A lakosság etnikai összetétele"mesztic (bennszülött és fehér keverék) 65%, bennszülött 25%, spanyol és egyéb 7%, fekete 3% Azok a spanyol vagy egyéb európai leszármazottak, akik a gyarmatosítás után nem keveredtek a helyi bennszülöttekkel ("Criollos") a lakosság 7%-át alkotják. Az afrikai-ecuadori keveredésű mulatt és zambo emberek kisebbséget alkotnak - ők első sorban az Esmeraldas és az Imbabura tartományokban élnek (kb. 3%). Mivel Ecuadorban az afrikai rabszolgák dolgoztatása nem volt jelentős, az afrikai leszármazottak többnyire csak az ország északi részén, ill. a Chota folyó völgyében találhatók. Ez főleg egy afrikai rabszolgákat szállító hajó hajótörése miatt alakult ki. Ecuadorban a feketék kezében van a banántermesztés. A partra úszó túlélők új életbe kezdhettek, szabadon, megőrizve eredeti kultúrájukat, amire nem voltak hatással a más tartományokban található (például andoki) kulturális elemek.

ECUADOR JELLEMZŐ HANGSZEREI:

Ecuadorban, bár más hangolásban, mint a klasszikus zenében, használják a hegedűt, amit több más hangszerrel egyetemben még a jezsuita szerzetesek vittek be az Újvilágba. Az ecuadori népzenében praktikus okokra visszavezethetően nem a klasszikus hangolást alkalmazzák. 

Az alábbi képeken balról mandolin, középen bandolin, jobbra pedig tiple látható.

mandolinbandolintiple

 

 

 

 

 

 

 

 

Országszerte elterjedt a mandolin (itáliai származású, hangolása kettős húrozással G; D; A; E) használata.

Bandolin: körte formájú, hármas húrozású, (15 húros) pengetős hangszer. Használata telített akkordhangzást ad.

Tiple: jellemzően cseppformájú, hármas húrozású, (15 húros) pengetős hangszer. Használata telített akkordhangzást ad.



Természetesen, mint az összes latin-amerikai országban, Ecuadorban is használják a spanyolgitárt. A gitárról bővebben olvashatsz honlapunk Spanyolország oldalán.  

ECUADOR JELLEMZŐ FÚVÓS HANGSZEREI:

 

Flauta: ecuadori nádfuvola. (lásd a bal oldali képen.) Használata régebben jellemzőbb volt, de mára a többi andoki orszában is használatos quena (speciális perembevágásos nádfurulya) átvette a flauta szerepét. A quenáról bővebben honlapunk Perú oldalán találsz információkat.

 

 

 

rondador

 

Ecuador jellemző speciális pánsípja a rondador.  Hosszabb-rövidebb, viszonylag vékony átmérőjű nádcsövekből áll. A jó rondador-játékos szélesebbre nyitott szájtatással, egyszerre több csövet is megszólaltat, így a főhangok mellett megjelenő terc, vagy kvart díszítőhang is megszólal. Ez a játékos többszólamúság adja a rondador zene jellegzetességét. A főhangok pentatónián alapulnak. A jobb oldali képen két különböző hangolású rondador látható. 

 

Pingullo egy kezes, Imbaburában használatos furulya, ami mellé dobot is ütnek.

Otavalo Yumbo zenében használják a paya nevezetű 7 nádcsőből áll pentaton hangolású pánsípot.

pinqullopaya

bocina

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fenti képeken balra a pingullo, középen a paya, majd a jobb szélén a bocina látható.

Bocina, vagy pututu-kürt, nem az egyetlen pásztorkellék, ami hangszerként került a népzenébe, használják még a garrocha-t (hosszú bot, az egyik végén ki van hegyezve, és a rászerelt fémlapocskák csörgő hangot adnak ki.) Magyarországon alkalmaztak ehhez hasonlót a pásztorok, láncosbotnak hívták.

 

Quipa: Nagy tengeri csigából készült fúvós hangszer. A kürthöz hasonló szerepet tölt be.

Chaj’ chas: (ejtsd csáhcsásznak) a hangjáról kapta a nevét a kecske, illetve, vagy  láma körmökből összefűzött ritmushangszer. A hangszert rázva a kiszáradt körmök összeverődnek és kiadják a „csáhcsász” magas, éles hangot.  

 

ECUADOR JELLEGZETES RITMUSAI:

San juanito o san juan, pasillo, albazo, bomba (afro eredetű), fandango, cachullapi, yumbo, abago, agua corta, agua larga, aire típico, alza, amazónico, amorfino, andaréle, arroz quebrado, arrullo, caderona, ceremoniales, chigualos, costillar, curiquingue, danzante, fox incaico, habanera, marimba, pasacalle, tonada, tono del niño (villancico), vals, yaraví, yumbo…

Fenti ritmusok közül Ecuadori népzene egyik emblematikus ritmusát emelném ki a San Juanito (Szent Jánoska) nevű ritmust. Furcsa módon keveredtek ecuadori természeti vallás hagyományai a katolikus vallás hagyományaival, ennek köszönhető ez a fura névválasztás. Üteme precolumbian eredetű, amely egyes kutatók szerint Otavalóban született. A san juanito műfaj mind hangszerelésben, mind lüktetésben, mind táncában vidékenként változó képet mutat. A San Juan és San Pedro Fesztiválokat Mojandában, Cayambében és azok környékén rendezik meg.

Meg kell még említeni, hogy karneválok idején megszólalnak az erős hangjuk miatt kedvelt rézfúvósok. A kottát nemigen ismerő népzenészek a régiókra amúgy is jellemző zenei stílusokat ültetik át rézfúvós hangszerekre. Ez a hangzásvilág erősen megváltoztatja az eredeti műfajokat, megteremtve ezzel egy új színt a népzenében.

 

                                                                          Búzás Csaba zenekarvezető

 

A latin zene az egész életünket áthatja. Gyöngyhalász latin zenekar

Ecuador térképen