Slide 1Slide 2Slide 3Slide 4Slide 5Slide 6

 
Argentina hatalmas ország, földrajzi szempontból is rendkívüli változatosságot mutat, és ez jellemző a zenéjére is. 
JujuyPampaPatagónia
A mai Argentína zenéjében karakteresen elkülönül az ország észak-nyugati, andoki régiójú zenei stílusa az európai hatású zenei műfajoktól, melyek a pampák földjén, illetve a déli Patagóniában alakultak ki. A jól megművelhető föld nagy mértékű, első sorban spanyol és olasz bevándorlást eredményezett Argentínában. Az egyre fogyatkozó őslakó indiánok eleinte keveredtek a fehérekkel, de ahogy kialakultak a különböző nációk szerinti kolóniák, (többek között magyar kolónia is van) a mesztic lakosság egyre feljebb szorult az andoki térségbe. Ott a mai napig a bolíviai zenéhez hasonló, de mégsem a bolíviaival azonos zene található.
 
Andoki régió: 
 
pingullo
erke
 
Jujuy tartományban a tradicionális zenében használják a pinkullo-t, más néven a flauta de pico-t, a madár csőrű fuvolát (bal oldali kép). Ezen egy kézzel játszik a zenész, míg a másik szabad kezével dobol. Ez a konstrukció kisebb eltérésekkel többfelé megtalálható Dél-Amerikában és Spanyolországban is. 
 
Erke nevezetű kürtöt zenében is alkalmazzák. (jobb oldali kép)
 
bomboBombo nevezetű nagydobot, melynek bőrén rajta hagyják az állat szőrét, az egész Andokban találunk. Bolíviában például igen tekintélyes méretben is használják, mégis Argentínában teljesedett ki ez a hangszer, itt van a legnagyobb kultusza. A bonyolult ritmusképletek, amelyek jellemzik az argentín zenét, komoly státuszba emelik a dobosokat. Külön kurzusokat indítanak, amelyeken nagy létszámú diáksereg sajátíthatja el a fortélyokat. Egy igényes dobos néha több méretű bombóval is körülbástyázza magát.  
 
zampona
 
 
Keveredést okozhat, hogy a pánsíp kifejezést három nyelven is használják. A hivatalos spanyol nyelven zampoña, ajmarául sicu, kecsuául antara. (Bolíviában ez a három kifejezés három különböző pánsíp fajtát takar.)
 
Szívesen használják az Andok térségben ismert pánsíp-családot, a 6 és 7 nádcsőből álló fúvós szekciót a zanka-t, malta-t, és a chuli-t is.
 
 
 
 
 
charango
quena
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az andoki régió fontos hangszere a charango, (bal oldali kép) amelyről bővebben olvashat honlapunkon, ha Bolíviára kattint. 
 
A quenát (jobb oldali kép) szintén csak érintőlegesen említem, mivel ugyan használatos Argentína andoki régiójában, mégis Peruban a legjellegzetesebb. (Bővebben Perunál olvashat róla.)
 
Természetesen, mint az összes latin-amerikai országban, Argentínában is használják a spanyolgitárt. (A gitárról bővebben - Spanyolországnál.)   
caja

A bal oldali képen látható Guacho sámán caja (doboz) nevezetű, szögletes formájú dobot tart a kezében. Hasonló dobot találunk a Spanyolországban a katalánoknál is.
 
 
 
Európai hatású argentín zene:
Az ország keleti, középső részén, szinte teljesen a bevándorlók, ill. leszármazottjaik által lakott területen zenei értelemben magas színvonalú, harmóniavilágában a környező országokhoz képest kidolgozottabb zenei stílusokat, műfajokat találunk. A legnagyobb részt melankolikusnak mondható zenéket néha a túláradó érzelmek kifejeződései színesítik. 
 
Az ország néhány tartományában (Cuyo, Catamarca, Salta, Tucumán, Córdoba) a jezsuita hittérítők által behozott hárfának az Argentin változata, az arpa criolla terjedt el.
 
 
Argentína legismertebb ritmusai:
tango, vals, chacarera, chamamé, bailecito, milonga, az Argentín zamba, teljesen különbözik a Brazil samba-tól, egy jellegzetes hat-nyolcados bonyolult ritmus.  
zamba tánczamba
A fotókon az egyik leghíresebb Argentín tánc, a zamba látható.
 
 
Kevéssé ismert, Argentínában használatos ritmusok: 
campreo, gato, huella, pollito, candombe, carnavalito, triunfo, remedio, pala pala, palito, pericon jota cordobesa, escondido, cielito, arunguita, baguala, vidala, estilo, malambo…
 
Tangó:
Magyarországon, de a világban szinte mindenütt, Argentínáról a tangó jut eszébe az embernek, ezért kitérünk a tangóra.
bandoneon

Bandoneón, a tangózenekarok fontos kelléke, ami - többek között - a gombos billentyűzete miatt nem egyezik meg a tangóharmonikával. Az első bandoneónok német bevándorlók kofferjeiben érkeztek Argentínába (és Ururguáyba) a 20. század elején.


 
A tangó őse, a milonga vidám tánc volt, a zenéje is vidám hangvételű, legtöbbször pajzán szövegű zene volt Argentína és Uruguay határán lévő, Rio de la Plata (az ezüst folyó) torkolatának sűrűn lakott külvárosi negyedeiben. Nagyon sok, a bevándorlók által behozott stílus hatott rá, talán a polka és a mazurka a legérezhetőbben. A XVIII. század végéig a legalacsonyabb rangú társadalmi réteg tánca volt. Az 1880-as években bekövetkezett gazdasági fejlődéssel mind több bevándorló érkezett, de szinte csak férfiak, ezért óriási nőhiány volt a populációban.
tangotango
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A fenti illusztrációk Fabian Perez munkái.
 
 A férfiaknak vetélkedniük kellett a nők megszerzéséért. Két lehetőségük volt nehézségek nélkül női társaságba kerülni: prostituálthoz fordulni, vagy táncolni menni. Egy "rendes" nő meghódításáért minden eszközt be kellett vetni. Ez az alaphelyzet adja a tangónak a macho karakterét, illetve a vezetés jellegét: a nő csak követ, míg a férfi vezetéséből minden mozdulat kiderül. Egy kutató szerint általában a férfiak (homoszexuális felhang nélkül) akár két évet is egymással gyakoroltak, hogy jól felkészülve kerüljenek női társaságba.
 
A tangó az 1910-es évekig a legszegényebbek tánca volt, és a felsőbb rétegek semmilyen körülmények között sem keveredtek a munkásosztállyal. Kivéve a bordélyházat. Ebben az időszakban rögzített zene még nem volt, csak élő zenére lehetett táncolni, hivatásos zenészeket csak a bordélyok (illetve ilyen szolgáltatást is nyújtó sokféle név alatt működő "többfunkciós" intézmények) tudtak megfizetni.
 
A tangó európai hódítása azzal kezdődött, hogy 1912-ben Franciaországban, az ott sűrűn megforduló argentin dendik (niño bien - "jófiúk") egyike, egy főleg arisztokraták és a felső osztálybéli sznobok által látogatott fogadáson tangót adott elő. tangoA változásra és különlegességekre éhes párizsi sznobok azonnal rákaptak az új táncra, ami 1913-ra szabályos tangóőrületté nőtte ki magát. Európa-szerte tömegével tartottak ún. tangó-teadélutánokat. A ruhadivat is azonnal megváltozott, hogy kényelmessé tegye az új táncot: az addig vízszintes, szem elé lógó toll kalapdísz függőlegesen a fej fölé került, majd a kalap szinte el is tűnt. A korábbi viktoriánus többrétegű szoknyát felváltja a testhez jobban simuló, középen szétválasztott tulipán alakú szoknya.
Az európai siker után a tangó amnesztiát kapott szülőhazájában, Argentínában is. Az európai arisztokrácia jóváhagyása után már magukénak tudták tekinteni a saját népük táncát. Persze fontos megjegyezni, hogy Európa egyszerűsített a tangón és főleg: szalonképessé tette, amire az argentin arisztokraták nem győztek eleget hivatkozni. Ettől függetlenül a tangó nemzeti jelképpé vált.
 
Néhány, általunk kedvelt és ajánlott argentín szerző, előadóművész:
 
Mercedes Sosa
 
Mercedes Sosa: (1935–2009) argentin énekesnő népszerű volt egész Latin-Amerikában, és számos országban a kontinensen kívül is. A dalaihoz az argentin népzene gyökereihez nyúlt vissza, sok versmegzenésítése volt. Szerette volna Dél-Amerika országhatárait eltűntetni, létrehozni egy egységes nemzetet, az elnyomott népeket felszabadítani. Karrierje átívelt négy évtizedet, fellépett New Yorkban, Párizsban, Rómában, több Grammy díjat kapott, köztük a posztumusz Latin Grammy díjat „A legjobb folkalbum” címmel. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Los Calchakis
 
Los Calchakis
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
León GiecoLeón Gieco "Az argentin Bob Dylan"1951-ben Argentínában született. 8 éves korától gitározik, első lemezét 1971-ben adta ki, azóta 26 lemez született. León Gieco hazájában arról ismert, hogy ötvözi argentin folklór zene elemeit a rock zenével. Egész Latin-Amerikában ismerik, s mivel részt vett több világ körüli turnén, sokszor szerepelt világsztárok között, világszerte akadnak rajongói. A dalszövegeiben sokszor társadalmi és politikai igazságtalanságokat feszeget, ami miatt többször letartóztatták, és a katonai kormány halállal is fenyegette. A dalait kemény cenzúra alá vették, aminek hatására többször meg kellett változtatni a dalszövegeit. 
 
 
 
Ariel Ramirez
 
Ariel Ramírez (1921-2010) argentin zeneszerző, zongorista és zenei rendező. Az argentin zene követeként tartották számon, aki népzenét használta fel a zenei kompozícióihoz. Élete során több, mint 300 zeneművet alkotott. Legismertebb műve a Misa Criolla (1964), amely révén bejárta Európát és Latin-Amerikát. Több millió albumot adott el. Sok hírességgel dolgozott együtt, csak néhányat említve: Plácido Domingo, José Carreras, Mercedes Sosa, Miguel Brasco, Felix Luna…
 
 
Atahualpa Yupanqui
Atahualpa Yupanqui (1908 - 1992) argentin énekes, dalszerző, gitáros, és író. Őt tartják a 20. század legfontosabb argentin népzenészének. Édesapja argentin, bennszülöttek leszármazottja, édesanyja Baszkföldről származott. Yupanqui a korai években, Altiplanóra utazott, hogy tanulmányozza a bennszülött kultúrát. Megismerkedett Antonieta Paula Pepin Fitzpatrick zongoristával, aki az egész életen át tartó társa és zenei munkatárs álnéven "Pablo Del Cerro". Belépett a kommunista pártba, amiből sok gondja származott. Sokat szenvedett a cenzúra miatt, később többször őrizetbe vették, és be is börtönözték. Európába menekült Édith Piaf meghívta, később visszatért szakított a politikával. A néprajzi munkáját egyre jobban elismerték. Az egész világon ismertté vált.
 

                                                                   Búzás Csaba, zenekarvezető  

A latin zene az egész életünket áthatja. Gyöngyhalász latin zenekar

korbefut

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugrás a lap tetejére